A második világháború alatt és az azt megelőző években a Messerschmitt Bf 109 volt a legfontosabb és mindenhol jelen levő gépe a Luftwaffe kezdőcsapatának minden fronton, ahol a német hadigépezet megjelent. Amikor rendszerbe állt azonnal elavulttá tette majdnem minden ország rendszerben lévő vadászgépeit mivel a legtöbb ország meg mindig jórészt kétfedelű gépeket tartottak hadrendben.

 

A Messerschmitt Bf109-es vadászgép megtervezése Willy Messerschimttnek és Walter Rethelnek köszönhető. Az első világháború után a német harci gépezetet szétbontottak az antant hatalmak és mint az mar megtanultuk történelem órán, Németországot okoltak a háborúért es hatalmas jóvátétel megfizetésere kötelezték. Itt nem akarok belemenni ennek a fejtegetésébe, hiszen nem politikai/történelmi cikket szeretnek írni hanem egy lenyűgöző vadászgép megszületését és történetet szeretnem fejtegetni.

Amikor Németország bejelentette a Versailles-i beke megkötéseinek levetését, az egyik pillére a bejelentésnek a német légierő a Luftwaffe újra építése, megteremtése volt. Az első világháborút lezáró béke megkötötte többek közt hogy Németország nem tarthat fent légierőt. A Nemet Légügyi Minisztérium (RLM) azonnal elkezdte keresni a az új nemet légierő gerincét, egy uj egy fedelű vadászgépet ami képes felülkerekedni a francia és angolszász légierőn.

1934ben az RLM kiadta az élvárasokat a rivalizáló cégeknek. A pályázat feltételei a következők voltak: 6000 m-en 400 km/h maximális sebesség, 10 000 m szolgálati magasság, másfél órás repülési időtartam és kettő, csövenként 1000 tölténnyel ellátott fix beépítésű géppuska vagy egy gépágyú. Ezen kívül éjszakai bevetésre is alkalmasnak kellett lennie. A prototípus 1935-ben repült először, 1936 áprilisában tizenegy másik típussal együtt – amelyből még három volt vadászgép – a rechlingi tesztpályán tesztelték. A pályázat kiértékelése alkalmával az új gépet az RLM a három másik konkurens gyár ajánlataival (Ar 80, Fw 159 és He 112) összehasonlítva győztesnek hirdette.

A Bf109 -es vadászgép nagyon gyorsan a feltámadó Németország hadiiparának a szimbóluma vált. A gépet olyan nagy mennyiségben gyártották a kezdetektől a háború végéig hogy bárhol a hol a német hadsereg megjelent, vele együtt valamelyik típusa a ennek a gépnek is. Legyen az mint vadászgép, bombázó, vadászbombázó, felderítő vagy futárgép. Mikor a Fw190 megjelent ami teljesítményben és tűzerőben magasan felülszárnyalta a Bf109 vadászgépet, a Bf109 továbbra is szolgalatban maradt és meghatározta a Luftwaffe arculatát. A háború befejezése után majdnem 10 évig maradt meg gyártásban és több ország is rendszeresítette vagy rendszerben tartotta

 

A Bf 109 a második világháborúban a német légierőben (Luftwaffe) rendszeresített, és a legnagyobb példányszámban gyártott vadászrepülőgép. A Bf 109-essel repülő pilóták több légi győzelmet arattak a második világháború során, mint bármely más gép pilótái a repülés történetében. A kor első igazi modern vadászgépe, olyan tulajdonságokkal, mint például a csupa fém félhéj építésű sárkányszerkezet, alsószárnyas elrendezés, zárt pilótafülke, vagy a behúzható futóművek. A Bf 109 a Luftwaffe alap vadászgépe volt a világháború alatt.

Az első példányok

 

Bf 109 V–1

lajstromjele: D-IABI

 

Az első prototípust megelőzte az 1934-ben tervezett Bf 108 (Taifun)
túrarepülőgép, amely az 1934-es Challenge International de Tourisme versenyen már bemutatkozott. Ennek gyorsaságát és más műszaki paramétereit felhasználták a Bf 109 V–1-es tervezésénél.

Első felszállására 1935. május 28-án került sor. A gép érdekessége, hogy nem a német Junkers Jumo 210A motorral építették, ami ekkor még nem volt készen, hanem az angol Rolls Royce Kestrel V-vel. A Jumo egyébként is csak 610 LE-s volt, míg angol vetélytársa 695.

Az első berepülés néhány apróbb hibától eltekintve jól sikerült. Ezután négy hónapos gyári teszt következett, majd a gépet átrepülték a rechlini kísérleti telepre. Itt került összehasonlításra az Ar 80V1-gyel, az Fw 159 V–1-gyel és a He 112 V–1-gyel. A Heinkel és a Bayerische Flugzeugwerke által gyártott gépek feleltek meg legjobban a Luftwaffe illetékeseinek, ezért további 10–10 darabot rendeltek mindkettőből.

 

Bf 109 V–2

 

Lajstromjele: D-IDUE

Első felszállására 1936. január 21-én került sor. Ebben a prototípusban már 640 LE-s Jumo 210A motor volt. Beépítettek két 7,92 mm-es MG 17-es géppuskát, valamint tükrös célzókészüléket is. Ezt a gépet hasonlították össze a He 112-essel és az összehasonlítás eredményeképpen döntöttek végül a Bf 109-es gyártása mellett. A Bf 109-es hűtőrendszere kevésbé sérülékeny, valamint sorozatgyártása egyszerűbb volt.

 

Már a tervezési fázisban ismertté vált az a körülmény, hogy a gép felületi terhelése veszélyesen magas. Emiatt nem építhették be a rendelkezésre álló legerősebb motort. Erre csak egy alkalommal került sor, amikor egy 1650 LE-s motorral szerelt példánnyal Hermann Wurster 1937. november 11-én 710,55 km/h-s sebességi rekordot állított fel. Az ilyen erős motor jelentette kockázatot a sorozatgyártott repülőgépeknél nem vállalták.

 

A vadászgépet 1936-ban rendszeresítették, és 1937 nyarán, a spanyol polgárháborúban teljesítette első éles bevetéseit, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.